Legújabb díjmentes cikk

Legújabb díjmentes cikk az adózás és munkaügy területénBéren kívüli juttatások
Nézzük meg, hogy milyen juttatások minősülnek béren kívüli juttatásnak. Bővebben>>

Legújabb Adó Sziget Klub cikk

Legújabb Adó Sziget Klub cikkHogyan biztosítsuk szerződéseink teljesülését?
Mik is az ehhez kapcsolódó szabályok? Bővebben>>

AdoSzigetAkademia

Szavazás
Ön szerint milyen hatása lesz az EVA várható adónövelésének?
 

A nemzetközi jellegű munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos adózási szabályok

Napjainkban egyre több esetben fordul elő, hogy külföldi államok állampolgárait külföldi székhelyű gazdasági társaságok munkaerő-kölcsönzés keretében Magyarországon foglalkoztatnak.

A magánszemélyeket Magyarországon kölcsönbe vevő társaságok részéről kérdésként merül fel, hogy a munkavállalók kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján, a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a magyar szabályok szerint kell-e teljesíteni az adókötelezettségeket.

A munkaerő-kölcsönzés sajátosságait figyelembe véve az állapítható meg, hogy ilyen esetekben a külföldi állampolgárságú magánszemélyeknek a Magyarországon végzett munkára kapott juttatásaik tekintetében a Magyarországon töltött időszak hosszától függetlenül Magyarországon keletkezik adókötelezettsége.

Az adófizetési kötelezettséggel összefüggésben elsősorban a Magyarország és az adott magánszemély illetősége szerinti állam között létrejött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ezen túlmenően az adott adóegyezmény értelmezése során figyelembe kell venni a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD Modellegyezményhez fűzött Kommentár iránymutatásait is, illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit, különös tekintettel az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakra, mely szerint érvényesíteni kell a tartalom a forma feletti elvet.

Magyarország a kétoldalú egyezményeit a Modellegyezmény, illetve az ahhoz fűzött Kommentár alapul vételével köti.

A munkaerő-kölcsönzés keretein belül foglalkoztatott munkavállalók adózásával összefüggésben a Kommentár 2008-as verziója is tartalmazta a Modellegyezmény 15. Cikkéhez („Nem önálló munka”) kapcsolódóan azt, hogy a Cikk 2. bekezdése szerinti kedvezmény nem feltétlenül alkalmazható.

Ennek indoka, hogy a formális munkáltató a munkaerő-kölcsönző, de ténylegesen, tartalmilag a kölcsönbe vevő minősül munkáltatónak, mivel munkáltatónak az tekinthető, aki rendelkezik az előállított munka felett, valamint viseli a kapcsolódó felelősséget és kockázatot.

Következésképpen az általános szabály alapján a munkavégzés helyének államában adóztatható a munkajövedelem, függetlenül attól, hogy az említett 2. bekezdés szerinti hármas feltétel látszólag fennáll. Lényegében tehát ilyen esetben a külföldi munkáltató (munkaerő-kölcsönző) a formális, jogi értelemben vett munkáltató, ugyanakkor gazdaságilag (tartalmilag) a magyar munkáltató tekinthető munkáltatónak.

Az OECD Kommentár 2010-es verziója már kifejezetten tartalmazza az ún. gazdasági munkáltató fogalmat (amelyet a Kommentár 2014-es verziója is fenntart), a magyar adójogban pedig a gazdasági munkáltató vizsgálatának kérdését 2012-től írja elő egyértelmű kötelezettségként a NGM-NAV közös tájékoztatója.

[Tájékoztató a gazdasági munkáltató meghatározásának új szempontjairól a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazása során (2012.10.31.) ].

A 2010-es, a 2014-es Kommentár és a kiadott NGM-NAV tájékoztató alapján azt kell vizsgálni, hogy a magyar társaság viseli-e a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot. Amennyiben igen, akkor további szempontok vizsgálata dönti el, hogy alátámasztott-e a gazdasági munkáltató léte.

A kiemelt szempontok a következők

  • ki jogosult utasítani a munkavállalót a munkavégzés módjára vonatkozóan,
  • ki jogosult ellenőrizni és köteles viselni a felelősséget a munkavégzés helyéért,
  • a munkavállaló juttatását közvetlenül átháríthatja-e a formális jog szerinti munkáltató arra a társaságra, amelynél a tevékenységét kifejti a munkavállaló,
  • ki bocsátja a munkavégzéshez szükséges eszközöket és anyagokat a munkavállaló rendelkezésére,
  • ki határozhatja meg a munkát végző munkavállalók számát és képzettségét,
  • ki jogosult a munkát végző munkavállaló kiválasztására és az azzal a munkavállalóval, e célból kötött szerződés felmondására,
  • ki jogosult munkajogi szankciók alkalmazására a munkavállalóval szemben,
  • ki határozza meg a szabadságolás és a munkavégzés rendjét.

Általánosságban megállapítható, hogy a munkaerő-kölcsönzési foglalkoztatási struktúrákban gazdasági értelemben vett munkáltatónak – a fentieket is figyelembe véve – a kölcsönbe vevő minősül, azaz jelen esetben a magyar társaság. Ebből következően a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények munkaviszonyból, nem önálló munkából származó jövedelem adózására vonatkozó cikkének (jellemzően 15. cikk vagy 16. cikk), illetőleg a Modellegyezménynek a munkaviszonyból származó jövedelem adózására vonatkozó 15. cikkének 1. bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

Ezek általánosságban véve úgy rendelkeznek, hogy az a bér, fizetés és egyéb hasonló jellegű díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőséggel rendelkező személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben pedig a munkát ott végzik, az abból származó díjazás ebben a másik Államban adóztatható.

Példán keresztül szemléltetve: ha egy román állampolgársággal rendelkező magánszemélyt egy román székhelyű gazdasági társaság munkaerő-kölcsönzés keretében Magyarországon foglalkoztat, akkor a román munkavállalók Magyarországon végzett nem önálló munkából származó jövedelmére a magyar-román adóegyezmény (kihirdette: 1996. évi XCIX. törvény) 16. Cikkét kell alkalmazni, figyelemmel arra is, hogy Magyarország (a munkavégzés állama) alkalmazza a gazdasági munkáltató elvét.

Ebből következően, ha a kölcsönbe vevő magyar társaság – a magyar-román adóegyezmény alkalmazása során – gazdasági értelemben vett munkáltatónak minősül, úgy a román illetőségű munkavállalók Magyarországon végzett nem önálló tevékenységből származó jövedelme (függetlenül attól, hogy a magyarországi tartózkodás hossza nem éri el a 183 napot) Magyarországon adóztatható. A jövedelem magyarországi adóztathatósága esetén a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szabályait kell alkalmazni.

Az adókötelezettségek teljesítésének feltétele az is, hogy a külföldi állampolgársággal rendelkező magánszemélyeknek rendelkezniük kell adóazonosító jellel.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 20. § (1) bekezdése alapján a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet és nem rendelkezik adóazonosító számmal

a) jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése,
b) költségvetési támogatás igénylése

előtt adóazonosító jelének közlése végett az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban bejelenti a természetes személyazonosító adatait, lakcímét, a nem magyar állampolgárságú magánszemély állampolgárságát is. A bejelentés alapján az adóhatóság a magánszemély adóazonosító jelét megállapítja és arról 15 napon belül hatósági igazolványt (a továbbiakban: adóigazolvány) állít ki.

Az Art. 24. § (3) bekezdése szerint az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén - a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az állampolgárságát is feltüntetve - tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében természetes személyazonosító adatainak, lakcímének és amennyiben a magánszemély rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély adóazonosító jeléről az adóhatóság a kifizetőt is tájékoztatja.

A hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében, amennyiben a külföldi állampolgárságú munkavállalók Magyarországon adóköteles jövedelmet szereznek, és adófizetési kötelezettségük keletkezik, akkor ezen munkavállalók – illetve a munkavállalóknak adóköteles jövedelmet juttató személy, szervezet – a jövedelem megszerzése előtt az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített ’T34-es számú adatlapon kötelesek kérni az adóazonosító jel megállapítását.

[A 14T34 számú nyomtatvány és kitöltési útmutatója ]

Forrás: NAV

Minden jog fenntartva - www.adosziget.hu - Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 
Üzemanyagárak

NAV, APEH által elfogadott üzemanyagárak változásaNAV, APEH által elfogadott üzemanyagárak változásai. Kattintson»

Jegybanki alapkamat

Jegybanki alapkamat mértékének változásaiJegybanki alapkamat mértékének változásai. Kattintson»

Főkönyvi számlarend

Főkönyvi számlarend mérleg- és eredményszámlákkalSzámlarend mérleg- és eredményszámlákkal.
Kattintson »

Hivatalok

Fontosabb hivatalok címei, telefonszámai és internet elérhetőségükFontosabb hivatalok címei, telefonszámai és internet elérhetőségük. Kattintson»