A számviteli törvény alapelvei között található óvatosság elve kimondja, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. Ilyen bizonytalanság esetén értékvesztést, illetve céltartalék képzést kell alkalmazni. Jelen írásunkban most megnézzük, hogy milyen előírások is vonatkoznak az eszközök értékvesztésére.

Fontos tudnunk, hogy a tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté.

Ugyancsak az óvatosság elve mondja ki, hogy az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredményeképpen nyereség vagy éppen veszteség képződött.

Követelések értékvesztése

A társaságnak a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésénél értékvesztést kell elszámolni. Ilyen értelemben értékvesztést kell elszámolni a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételek után is. Az értékvesztés számításánál, elszámolásánál a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell eljárni. Értékvesztésként lehet figyelembe venni a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet összegét, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Előfordulhat olyan vállalkozás, ahol a követelések értéke igen alacsony, vagyis kisösszegűnek minősülnek. Ez esetben nagyon nagy munkát jelentene az egyedi értékelés végigvezetése. A számviteli törvény ilyenkor lehetőséget biztosít arra, hogy ne kelljen egyedileg, egyesével értékelni az adósokat, viszont mégis tudjunk élni az értékvesztés lehetőségével. A megoldás pedig az, hogy vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél a vevők, az adósok együttes minősítése alapján az értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható. Ez esetben a következő évi mérlegfordulónapi értékeléskor a vevőnként, adósonként kisösszegű követelések értékvesztésének összegét össze kell vetni az előző évi, ilyen jogcímen elszámolt értékvesztés összegével és a csoport szintjén mutatkozó különbözetet a korábban elszámolt értékvesztést növelő értékvesztésként, illetve a korábban elszámolt értékvesztés visszaírásaként kell elszámolni.

Értékvesztés visszaírása

Abban az esetben, ha korábban egy követelésről úgy tűnt, hogy azt nem lehet behajtani és értékvesztést számoltunk el rá, majd később olyan információk, történések következtek be, melyek mégis a követelés megtérülését sejtetik, vagy legalább annak egy részének, mely alapján a követelés könyv szerinti értékét a várható megtérülés jelentősen meghaladja, akkor a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással kell csökkenteni. Nagyon fontos, hogy az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi értékét.

Kiegészítő melléklet és az értékvesztés

A követelések eredeti nyilvántartásba vételi értékét, az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt, a halmozottan elszámolt értékvesztés összegét legalább a mérlegtételek szerinti megbontásban a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Készletek értékvesztése

Ha a vásárolt készlet, az anyag, vagy áru bekerülési, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni.

Ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni.

Ha a mérlegkészítésekor a fentiek közül bármelyik érvényesnek bizonyul, akkor a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni.

A vásárolt készlet beszerzési, illetve könyv szerinti értékét, illetve a saját termelésű készlet előállítási értékét a fentieken túlmenően csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak, mint például szabványnak, szállítási feltételnek, szakmai előírásnak stb., illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését szintén értékvesztésként kell elszámolni, mégpedig addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak, az értékesíthetőségnek megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes ismert piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

Hasonlóan a követelések értékelésénél lehetőség van az értékvesztések nem egyedi, hanem csoportos meghatározására. Ilyenkor az értékvesztés összege a - fajlagosan kis értékű - készleteknél a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában határozható meg.

Értékvesztés visszaírása

Ha korábban számoltunk el értékvesztést és jelenleg a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Ekkor viszont figyelnünk kell arra, hogy az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a bekerülési értéket.

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztése

A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel-e, értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

De miként is kell a piaci értéket figyelembe venni? A számviteli törvény a piaci érték megítélésénél az alábbiakat teszi a figyelem középpontjába:

• a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, 
• a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, 
• a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetésre jutó részt, külföldi pénzértékre szóló befektetés esetén az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéket.

Előfordulhat olyan eset is, mikor a fentiekkel szemben pont fordított eset áll fenn, miszerint a mérlegkészítéskori piaci érték jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke. Ekkor a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell úgy, hogy mellette figyelembe kell venni, hogy az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az eredeti beszerzési értéket.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékvesztése

A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel

• értékvesztést kell elszámolni, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és - felhalmozott kamatot nem tartalmazó - piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékpapír piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni:

• az értékpapír (felhalmozott) kamattal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, piaci értékét, annak tartós tendenciáját, 
• az értékpapír kibocsátójának piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, azt, hogy a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor a névértéket (és a felhalmozott kamatot) várhatóan megfizeti-e, illetve milyen arányban fizeti majd meg.

Értékvesztés visszaírása

Amennyiben az értékpapír mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. A visszaírásnál is figyelembe kell venni, hogy az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket, illetve ha a beszerzési érték magasabb a névértéknél (névérték felett vásárolt értékpapírnál), az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az adott értékpapír névértékét.

Külföldi pénzértékű befektetést és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó előírások

A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál az értékvesztés összegét, illetve az értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai között, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként elszámolni.

A hitelkockázati szempontból kockázatmentesnek minősített, valamely ország központi kormánya vagy központi bankja által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált befektetési célú, lejáratig tartott, kamatozó, illetve diszkont értékpapírok esetében az értékvesztés-elszámolást nem kell alkalmazni a bekerülési érték azon része után, amely a lejáratkor megtérül.

Az előző bekezdés alkalmazása szempontjából bármely vállalkozónál kockázatmentesnek minősíthető a külön törvények felhatalmazása alapján kiadott, a tőkemegfelelési, fizetőképességi mutató számításáról szóló jogszabályok szerint nulla százalékos kockázati súlyozású tételnek tekinthető valamely ország központi kormánya vagy központi bankja által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált értékpapír, feltéve, hogy az értékpapírral kapcsolatban tőke- és kamattörlesztési késedelem nem merült fel.

--------------------

A fentiekben kifejezetten az értékvesztést taglaltuk, de bizonyos esetekben lehetőség van értékhelyesbítés re is, melyet akkor alkalmazhatunk, amikor egy eszköz könyv szerinti értéke tartós mértékben és jelentősen alacsonyabb, mint annak piaci értéke. Erről bővebben a jobb oldali további információknál lehet olvasni.

Minden jog fenntartva - www.adosziget.hu - Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.