Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az "egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról" szóló 2010. évi XC. törvény 8-12. §-ait és 133. §-át, mivel azt alkotményellenesnek találta. A határozatban foglaltakra tekintette tehát, a magánszemélyek egyes jövedelmeit terhelő 98 százalékos mértékű különadóval kapcsolatban semmilyen adókötelezettség nem áll fenn.

Indoklás

A kifogásolt rendelkezések a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójára vonatkozó szabályokat tartalmazzák, amely értelmében a Törvény által meghatározott foglalkoztatotti körnek a jogviszonyuk megszűnésével kapcsolatban juttatott bevétel kétmillió forintot meghaladó része után 98 %-os különadót kell fizetnie. A különadóra vonatkozó szabályokat a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre, tehát a Törvény hatályba lépését, 2010. október 1-jét megelőzőn juttatott jövedelmekre is alkalmazni kell.
A már kifizetett összegekre vonatkozó különadót 2010. október 31-ig kell megfizetni.

Az indítványozók azt is kifejtették, hogy a köztisztviselői jogviszonyban álló munkavállalók jogviszonyának megszűnése esetén törvény szabályozza a köztisztviselőt megillető juttatásokat, így azok nem tekinthetők jó erkölcsbe ütköző jövedelemnek éppenezért az Alkotmányba ütközik a különadó alapjára vonatkozó szabály. A különadó nem felel meg az arányos közteherviselés elvének sem, mert a Törvény szerinti egységes 98 %-os adóelvonás független attól, hogy a jövedelem milyen mértékben haladja meg a kétmillió forintot. Nem veszi figyelembe továbbá a szabályozás azt sem, hogy az illető foglalkoztatása során milyen javadalmazásban részült, milyen vagyoni viszonyokkal rendelkezik. A különadó alapját meghatározó rész azért is alkotmányellenes, mert az adó eszközét nem az adó alkotmányi rendeltetésének, a közfeladatok ellátása anyagi alapjainak megteremtésére, illetve gazdaságpolitikai preferenciák érvényesítésére használja.

A 98 %-os elvonás az indítványozók véleménye szerint a tulajdonjog aránytalan mértékű, túlzott korlátozását is jelenti, mert akár teljes egészében elvonhatja a már megszerzett tulajdont, a tulajdonjogot csak a szükségesség és arányosság követelményének megtartásával, a közérdek pontos megjelölésével lehetne korlátozni. Hivatkoznak a szerzett jogok védelmének sérelmére is, mert a különadó különbözetet a már levont közterheken túl utólag is meg kell fizetni. A közterhek átminősítésének következtében az indítványozók szerint csökken a szolgálati idő és a nyugdíj alapjául szolgáló kereset, melynek eredményeként sérülnek a szerzett jogok.

Az indítványozók álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések a közszférában dolgozók hátrányos megkülönböztetését is eredményezik, mert a különadó nem vonatkozik a versenyszféra alkalmazottaira, és egyes választott tisztségviselőkre. A hátrányos megkülönböztetés a jövedelemveszteség mellett a nyugdíj megállapításánál is kedvezőtlenebb helyzetet eredményez a közszférában dolgozók számára.

Az indítványozók álláspontja szerint a Törvénybe foglalt szabályokból nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kik tartoznak a különadó fizetésére köteles foglalkoztatotti körbe, ugyanis nem egyértelmű, mely szervezeteket kell érteni a működési támogatásban részesített más jogi személyek alatt.

Véleményük szerint a Törvény alapján azt sem lehet meghatározni a különadó alapját sem, mert az adóalap kiszámításához szükséges "rendszeres járandóság" fogalmát a Törvény csak példálódzó felsorolással definiálja. További jogbizonytalanságot okoz az indítványozók szerint annak az értelmezési kérdésnek az eldöntése, hogy a kétmillió forint bevételt bevételenként külön-külön, vagy valamennyi bevétel teljes összegét figyelembe véve kell vizsgálni.

Minden jog fenntartva - www.adosziget.hu - Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.