Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 2010. október 1-jén hatályba lépő, de a 2010. adóév egészére alkalmazandó szabályai szerint a magánszemélynek egyes bevételei után különadót kell fizetnie.

A 98 százalékos mértékű különadó azt a magánszemélyt terheli

  - aki meghatározott - állami vagyonnal gazdálkodó - szervezeteknél
 
  - munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, és
 
  - akinek ezen jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevétele
 
  - egy meghatározott mértéket meghalad. 
 

I. A különadóval kapcsolatban érintett szervezetek

Különadó fizetésére akkor köteles a magánszemély a további feltételek fennállása esetén, ha az a szerv, szervezet, amelynél foglalkoztatják:

• költségvetési szerv; 
• olyan szervezet, amelyet állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapítottak vagy tartanak fenn; vagy 
• olyan szervezet, amely állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból a kifizetés évében, a kifizetést megelőzően működési támogatásban részesült, 
• a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény, vagy 
• a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény hatálya alá tartozik.
   

Arról, hogy a magánszemélyt foglalkoztató szervezet a felsorolt csoportok valamelyikébe tartozik-e, elsősorban maga a szervezet rendelkezik ismerettel. Egyrészt ugyanis a költségvetési szervek esetén a szerv alapító okirata ezt a jogállást kifejezetten deklarálja, és a költségvetési szervek a Magyar Államkincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásban szerepelnek. Másrészt az állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított vagy fenntartott szervezeteknek - például állami, önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságoknak - tudomással kell bírniuk az alapító, fenntartó személyéről. Ha a tulajdonosi szerkezet az alapítást követően megváltozott, és a kifizetés időpontjában az állam, az önkormányzat, a közalapítvány a szervezetben tulajdonrésszel már nem rendelkezik, a különadó szabályozást alkalmazni nem kell. Végezetül az a szervezet, amely állami,
önkormányzati, közalapítványi forrásból működési támogatásban részesül, ezt a támogatást a könyvvezetésében szerepeltetnie köteles, illetve az bizonyos esetekben a beszámoló kiegészítő mellékletében is megjelenik.

Kiemelendő, hogy a különadó hatálya kiterjed olyan szervezeteknél foglalkoztatott magánszemélyek egyes jövedelmeire is, mely szervezetek az államtól, közigazgatástól gyakorlatilag függetlenül jöttek létre és működnek, de amelyek az államtól, az önkormányzattól vagy valamely közalapítványtól működési támogatásban részesülnek. Lényeges, hogy a széles értelemben vett állami forrásból kapott támogatás nem mindegyike eredményez a különadóval összefüggésben adókötelezettséget, hanem csak azok a támogatások, amelyeket a szervezetek kifejezetten a működésükhöz - tehát nem meghatározott célra (pl. beruházásra) odaítélt támogatásként - kapnak.

Ugyancsak keletkezhet különadóval kapcsolatos adókötelezettsége azon magánszemélyeknek, akik a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény szerinti munkaviszonyban állnak. Ez a törvény többek között a háromtagú Költségvetési Tanács és a Költségvetési Tanács Titkárságának felállításáról rendelkezik, így az említett szervezetekben foglalkoztatott személyek munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszűnésekor a különadóval kapcsolatos adókötelezettségekkel számolni kell. Végezetül szintén kiterjed a különadó hatálya a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló magánszemélyek egyes jövedelmeire is. Ezen jogszabály előírja, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál foglalkoztatott személyek egyes juttatásai maximálisan milyen összegben állapíthatóak meg, illetve kötelezi a társaságokat bizonyos vezető pozícióban álló magánszemélyek személyének és az őket megillető pénzbeli juttatásoknak az interneten való közzétételére. Tekintettel arra, hogy az említett törvény egyes rendelkezései a köztulajdonban álló gazdasági társaságok összes munkavállalójára kiterjednek, a különadóval összefüggésben nem kizárólag az interneten közzétett listákon szereplő személyeknek, hanem minden olyan személynek keletkezhet adókötelezettsége, aki a köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.

II. A különadóval kapcsolatos adókötelezettséget megalapozó jogviszonyok

A különadót akkor kell megfizetni, ha az előzőekben felsorolt szervezetektől a magánszemély a munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszűnésével összefüggésben részesül - bizonyos mértéket meghaladó - juttatásban.

A munkavégzésre irányuló jogviszony fogalmát az adótörvények és a munkajogi tárgyú törvények alkalmazzák ugyan, de annak konkrét jelentését nem határozzák meg. Egyértelmű, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony a munkaviszonyt magában foglalja, de annál szélesebb kategória. A munkaviszony fogalmát az Art. - melynek szabályai a különadóval kapcsolatban is alkalmazandóak - 178. § 22. pontjában meghatározza. Így a munkavégzésre irányuló jogviszony magában foglalja különösen a következőket:

• az Mt. szerinti munkaviszonyt, 
• a közalkalmazotti jogviszonyt, 
• a köztisztviselői jogviszonyt, 
• a kormánytisztviselői jogviszonyt, 
• a különböző szolgálati jogviszonyokat.
   

A kialakult joggyakorlat és a jogirodalom munkavégzésre irányuló jogviszonynak tekinti a tartós megbízást is, tekintettel a személyes tevékenységvégzési kötelezettségre. Ebből következően a tartós megbízási szerződés, a vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági megbízatás megszűnésével összefüggésben kifizetett összegek is a különadó alapját képezhetik.

III. A munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett
bevétel

A különadó alapjának minősül az előző pontban meghatározott munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevételnek egy meghatározott része. Főszabály szerint tehát a különadó kiszámítása során minden olyan bevételt figyelembe kell venni, amelyet a magánszemély a jogviszonyának a megszűnésére tekintettel szerez meg.

Ilyen bevétel különösen

• a törvény vagy megállapodás alapján fizetett végkielégítés, 
• a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóság, 
• a jogviszony megszűnésének évét megelőző években esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, 
• a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére fizetett átlagkereset, 
• az előzőektől függetlenül is, a munkaszerződésben, megbízási szerződésben kikötött, a szerződés megszűnésére tekintettel fizetett összeg, ideértve az Mt. 3. § (6) bekezdése szerint megkötött versenytilalmi megállapodás alapján juttatott ellenértéket (ún. „hallgatási” pénzt) is.
   

Nem minősül ugyanakkor a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben megszerzett bevételnek:

• a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, 
• a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom, 
• a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó részére kifizetendő munkabér, illetmény, 
• a szerződéses katonák leszerelési segélye.
   

Nem kell különadó-alapként figyelembe venni azt a bevételt, amely után a magánszemély az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerint teljesíti közteher viselési kötelezettségét. Tekintettel azonban arra, hogy az egyszerűsített közteher viselési hozzájárulás csak az erről szóló külön törvényben meghatározott tevékenység ellenértékeként fizetett bevételre alkalmazható, a jogviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést, a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén megállapodás alapján fizetett járandóságot és a „hallgatási” pénzt ekhos jogviszony esetén is figyelembe kell venni a különadó alapjaként.

Nem kell különadó-alapként figyelembe venni továbbá az ún. cafeteria-juttatások közül azokat, amelyek a jogviszony fennállásának időtartamával arányosan illetik meg a magánszemélyt. Ugyanígy, a magánszemélyt időarányosan megillető juttatások (például időarányos TÉR-jutalom, bírák időarányos külön juttatása), tekintettel arra, hogy azok nem a jogviszony megszűnése okán illetik meg a magánszemélyt, nem képezik a különadó alapját. Az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy a magánszemély a bevételt pénzben vagy bármely más formában - például tárgy, szolgáltatás vagy értékpapír formájában - szerzi meg.

A nem pénzben kifizetett bevételt az szja-törvény9 szokásos piaci árra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.

IV.A különadó alapja

A törvényi rendelkezések alapján a különadó alapját a következők szerint kell meghatározni:

• Főszabály szerint az előző pontban meghatározott különadó-köteles bevételnek az a része képezi a különadó alapját, amely meghaladja a magánszemélyt megillető rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét. Rendszeres járandóságnak minősül minden olyan bevétel (különösen bér, munkadíj, tiszteletdíj), amely a magánszemélyt a jogviszony megszűnéséig e jogviszonyra tekintettel, jogszabály vagy szerződés alapján, a legutolsó besorolás szerint, meghatározott időközönként vagy a tartós megbízás teljes időtartamára illeti meg. 
• Az ismertetett főszabályhoz képest a törvény két fontos kivételt tartalmaz. Egyrészt nem minősül a különadó alapjának a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 2 millió forintot meg nem haladó része, még abban az esetben sem, ha a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege kevesebb, mint az említett 2 millió forint. Így például, ha a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 5 millió forint, és a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege 800 000 forint, akkor a különadó alapja nem 4,2 millió forint (5 millió csökkentve 800 ezerrel), hanem 3 millió forint (5 millió csökkentve 2 millióval). 
• Másrészt a különadó alapjának minősül a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegéből a 2 millió forintot meghaladó rész is. Így például, ha a jogviszony megszűnésére tekintettel megszerzett bevétel 10 millió forint, és a rendszeres járandóságok 60 napra számított összege 3 millió forint, akkor a különadó alapját a következőképpen kell kiszámítani. Egyrészt a főszabály szerint a különadó alapjának minősül a bevételnek a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó része, azaz 7 millió forint (10 millió csökkentve 3 millióval). Ugyanakkor a különadó alapjának minősül a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegének 2 millió forint feletti része is, azaz további 1 millió forint (3 millió csökkentve 2 millióval). A különadó alapja tehát a példa szerinti esetben 8 millió forint.
   

Mindez azt jelenti, hogy a különadó alapjának minősülő teljes összegből nem kevesebb, de nem is több, mint 2 millió forint után nem kell különadót fizetni. Erre tekintettel a kifizetések számfejtésekor a 60 napi rendszeres járandóság megállapítása a gyakorlatban szükségtelen.

A bevételt - és abból a különadó alapot - megszűnő jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. Egy jogviszony megszűnésére tekintettel több időpontban megszerzett bevételeket össze kell számítani, még abban az esetben is, ha a bevétel megszerzése több adóévre esik. Ha a kifizetés több időpontban, részletekben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező - tehát az általános szabályok szerint adóköteles - jövedelmet szerzi meg.
A 2010. január 1-je előtt megszerzett jövedelmet - figyelemmel a 2010. évi XC. törvény 133.§-ában foglalt átmeneti rendelkezésre - a különadó alap megállapításánál nem lehet figyelembe venni.

A különadó alapjának megállapításához a magánszemély nyilatkozatot adhat arról, hogy az egy időpontban, de több jogcímen megszerzett jövedelmek közül melyik után kívánja a közterheket az általános szabályok szerint teljesíteni.

V. A különadó mértéke

Az előző pontban meghatározott adóalapot 98 százalékos mértékű különadó terheli. Ezen túl a különadó alapja után a kifizető az Eho törvény rendelkezéseinek betartásával 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni.

Ugyanakkor a különadó alapját a személyi jövedelemadó szempontjából olyan bevételnek kell tekinteni, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Egyszerűbben fogalmazva a különadó alapját nem terheli személyi jövedelemadó. Ugyanakkor a különadó alapja a magánszemély éves összes jövedelmének részét képezi, azaz a jövedelemhatárhoz kötött kedvezményekre - az adójóváírásra, a családi kedvezményre - való jogosultság megállapításakor ezt a bevételt is figyelembe kell venni.

A különadó alapja nem minősül járulékalapnak sem, ezért a különadó alapja után a kifizetőt nem terheli társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatos kötelezettség, a magánszemélyt pedig nem terheli egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékkal és nyugdíjjárulékkal (magánnyugdíj-pénztári tagdíjjal) kapcsolatos fizetési kötelezettség.

VI. A különadóra vonatkozó eljárási szabályok

A különadóra vonatkozó rendelkezések hatálybalépését, azaz 2010. október 1-jét követő kifizetések esetében a kifizető a magánszemélyt terhelő adót forrásadóként a kifizetéskor állapítja meg, vonja le, és a havi adó- és járulékbevallásban - 2010-es kifizetés esetén a 1008 számú bevallásban - vallja be. A kifizető a különadót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, főszabály szerint tehát a juttatás hónapját követő hó 12. napjáig fizeti be. A kifizető a magánszemélynek az általános szabályok szerint átadott igazolásokon a különadó alapját és a levont különadót elkülönítetten igazolja.

Amennyiben a kifizető a magánszemélyt terhelő adót bármely okból nem vonta le, a le nem vont adót a magánszemély fizeti meg a kifizetést követő hónap 12. napjáig. A magánszemély a különadót a kifizetés évére vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallásban - 2010-es kifizetés esetén a 1053 számú bevallásában - elkülönítve vallja be. A magánszemély az adóbevallásában adóelőlegként veszi figyelembe a kifizető által levont, valamint az általa befizetett különadót. Amennyiben a magánszemély köteles a különadó befizetésére, akkor a bevallásban az általa fizetendő különadót a megfizetésre nyitva álló határidő utolsó napjának kötelezettségeként kell feltüntetnie.

VII. A törvény hatálybalépését megelőző kifizetésekkel összefüggő rendelkezések

A különadóra vonatkozó rendelkezések 2010. október 1-jén lépnek hatályba, ugyanakkor azokat a 2010. január 1-jétől megszerzett bevételekre vonatkozóan is alkalmazni kell (ideértve azt az esetet is, ha a bevétel megszerzésére alapot adó jogviszonyt megszüntető nyilatkozat vagy megegyezés 2010. január 1-je előtt, de adott kifizetés 2010. január 1-jén vagy azt követően történt). Ezért a 2010. január 1-je és szeptember 30-a között megszerzett bevételekkel összefüggésben keletkező adókötelezettségre (a törvény kihirdetését követően, de október 1-je előtt történő kifizetések esetében is) az előző pontban foglaltakat a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

Amennyiben a különadó alapjául szolgáló bevételnek, vagy egy részének kifizetése az említett időszakban történt, akkor a kifizető az adókötelezettségeit, azaz a magánszemély bevételéből az adóelőleg és az egyéni járulékok (magánnyugdíj-pénztári tagdíj) számfejtését, levonását, illetve a társadalombiztosítási járulék befizetését és a bevallási kötelezettségét is, a kifizetés időpontjában irányadó rendelkezések szerint teljesítette (teljesíti). A különadóra vonatkozó szabályozás beiktatására tekintettel a kifizető legkésőbb 2010. november 12-éig (a különadóra vonatkozó rendelkezések hatálybalépése napjának hónapjában keletkezett kötelezettségek bevallására nyitva álló határidőig) köteles az általános szabályok szerint megállapított kötelezettségeket oly módon helyesbíteni (ismételten számfejteni), hogy a kifizetésből a különadó alapjának minősülő bevételeket nem tekinti személyi jövedelemadó-alapot, illetve járulékalapot képező jövedelemnek. A magánszemélyt terhelő, a kifizetés számfejtése szerint megállapított (levont) személyi jövedelemadó-előleg, egyéni járulékok (magánnyugdíj-pénztári tagdíj), és a megfelelő helyesbített összegek különbözete a magánszemélytől levont különadó-előlegnek, a kifizető által bevallott társadalombiztosítási járulék egészségügyi hozzájárulásnak minősül. Ennek megfelelően 2010. november 12-éig kell a kifizetőnek módosítania a korábban már bevallott tételeket (ez például azt jelenti, hogy ha az eredeti juttatás 2010. márciusában történt, akkor a kifizető a március hónapra vonatkozó adó- és járulékbevallását köteles az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint helyesbíteni). Szintén az említett időpontig kell a kifizetőnek bevallania - október havi kötelezettségként feltüntetve - a különadó-alapnak, különadó-előlegnek, illetve egészségügyi hozzájárulásnak minősülő összeget.

A kifizetőnek az előzőek alapján a magánszemély részére helyesbített adó- és járulékigazolást kell kiadnia, amelyben külön igazolja a különadó-alapot, a fizetendő különadót, a különadó-előlegnek minősülő levont összeget és a különadó még megfizetendő összegét.

Figyelembe véve, hogy a különadó igazolás szerint még megfizetendő összegét a magánszemélynek 2010. október hó 31-éig kell megfizetnie, a kifizetőnek az igazolását ezen időpont figyelembevételével célszerű kiadnia.

Például, ha a magánszemély 2010. márciusában 10 millió forint bevételhez jutott a munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszűnésére tekintettel, és ebből az összegből 8 millió forint minősül a különadó alapjának, akkor az adókötelezettségeket a következőképpen kell teljesíteni. A kifizető a 2010. március havi 1008 számú bevallását helyesbíti, és abban a személyi jövedelemadó és járulékköteles jövedelem összegét lecsökkenti 10 millióról 2 millió forintra. A 8 millió forint bevételre tekintettel a magánszemélytől levont személyi jövedelemadó-előleg és egyéni járulék (magánnyugdíj-pénztári tagdíj) a különadó előlegének minősül. A 8 millió forint után a kifizető által megfizetett 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásnak minősül, így a kifizetőnek pótlólagos fizetési kötelezettsége nem keletkezik.

A kifizető a 2010. október hónapra vonatkozó 1008 számú nyomtatványon a 8 millió forintot - mint a különadó alapját - és a magánszemélytől levont különadó-előleget bevallja. A kifizető ugyancsak az októberi bevallásában szerepelteti a különadó alapja után fizetendő egészségügyi hozzájárulás összegét. A kifizető a március hónapról kiállított igazolás helyett a magánszemély számára helyesbített igazolást ad ki. A magánszemély pedig a kifizető igazolása alapján a 8 millió forint után fizetendő 98 százalékos mértékű (7 millió 840 ezer forint) adóból a kifizető által eredetileg levont - különadó-előlegnek minősülő - személyi jövedelemadó-előleg és egyéni járulék (magánnyugdíj-pénztári tagdíj) beszámításával. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 102. § (14) bekezdése alá - kincstári körbe - tartozó
szervezetek esetén az eredeti bevallás helyesbítésének és a különadóra vonatkozó bevallás benyújtásának határideje 2010. november 20-a. fennmaradó összeget 2010. október 31-éig megfizeti, és a kifizető által levont összeget, valamint az általa megfizetett összeget (utóbbit 2010. október 31-ei kötelezettségként) különadó-előlegként vallja be az adóévről szóló 1053 számú nyomtatványon. Az adóhatóság honlapján a Letöltések/Nyomtatványkitöltő programok/különadó név alatt érhető el az igazolás minta, amely egyebekben megtekinthető jelen tájékoztató mellékleteként is.

Forrás: APEH    
Minden jog fenntartva - www.adosziget.hu - Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.